Mi az asztrológia?

Az astron (csillag) és a logos (beszéd) szavak összetétele. Ha a szótárt hívjuk segítségül az asztrológia jelentésének meghatározásra, az alábbi meghatározást találjuk: "Olyan tudomány, amely megjósolja a jövőt, és megmutatja, hogy az égitestek milyen hatással vannak az emberek sorsára." Az ilyen száraz, szótári meghatározások azonban semmiképpen sem alkalmasak arra, hogy a szó komplex magyarázatát megadják.

Jómagam az asztrológiát Útnak tekintem, Út az önismerethez, a kiteljesedéshez, a megértéshez, az elfogadáshoz, az Egységhez. Az Utat mindenki maga járja be, az asztrológus pedig segíthet abban, hogy felismerjük, a sok különböző útból melyik a miénk, melyik az, ami igazán a fejlődésünket szolgálja, hiszen ezért születtünk, hogy kudarcainkból, sikereinkből tanulva egy magasabb szellem szintre lépjünk és ezáltal egy teljesebb és bölcsebb életet élhessünk. Mivel életünk és sorsunk alakulása a lehető legkomolyabb kérdés, segítségül is egy komoly, több ezer éves múltra visszatekintő tapasztalati tudományt hívjunk: az asztrológiát.

Az asztrológia eredete

Az asztrológia az ősi Mezopotámiából származik. Az itt élt őslakosság, a sumérok-akkádok már igen fejlett csillagászati ismeretekkel rendelkeztek, majd ezeket az ismereteket a babiloniak és a kaldeusok vették át, fejlesztették tovább. Az egyiptomi asztrológia is Mezopotámiából ered, amely a görögökön és a rómaiakon keresztül jutott el Európa népeihez. A görögöknél és rómaiaknál az asztrológia fogalma azonos volt az asztronómiával. Az antik asztrológia a római császárság alatt érte el virágkorát. Ezekben az időkben főleg események várható végkifejletét próbálták több-kevesebb sikerrel megjövendölni, az Újszövetség idejében pedig már csaknem kész, a mai hagyományos asztrológia szinte minden eszköztárát felvonultató asztrológiai rendszerek léteztek, melyek az élet minden területén segítséget nyújtottak a kor emberének.

A kereszténység megjelenésével elkezdték üldözni az asztrológiát, de az iszlám kultúrában megmaradt, és tovább fejlődött. Európában a XVI. században a virágkorát élte. Ebben az időszakban él Nostradamus és Paracelsus is. Mindketten orvosok és asztrológusok is voltak egy személyben, hiszen ebben az időszakban majdnem minden asztrológus értett valamennyit a gyógyításhoz is. A kereszténység kialakulásával az asztrológia háttérbe szorult, és mint tudományt, nem ismerték el vallási okok miatt. Szerencsére, az iszlám vallás sokkal rugalmasabb volt, így keleten fejlődött tovább az asztrológia. Az uralkodók és hadvezérek minden fontosabb döntéshozatal előtt kikérték az asztrológusok véleményét. Európában, ebben az időben két kiváló asztrológus neve fémjelzi az asztrológiát, Jean Baptiste Morin és William Lilly. A XVIII. században, a francia forradalom után az asztrológia-tudomány hanyatlani kezd, de a XX. század elején ismét fejlődésnek indul, és napjainkban a második virágkorát éli.

Az asztrológia alapfogalmai

Ahhoz, hogy jobban megérthessük horoszkópunkat, szükségünk van bizonyos alapfogalmak ismeretére, ezek közül a legfontosabbakat szedtem csokorba az alábbi összegzésben. A horoszkóp sarkalatos pontjai:

Az ekliptika a Nap egy év alatt megtett látszólagos útja az égbolton, illetve a Föld keringési síkja a Naprendszerben.

A Naprendszer bolygóinak többsége néhány fok eltéréssel szintén ebben a síkban kering a Nap körül, ezért a bolygók a Földről nézve mindig az ekliptika közelében látszanak. A két kivétel a Merkúr és a Plútó, amelyeknek a pályája 7, illetve 17°-al tér el az ekliptika síkjától, de néhány kisbolygó még nagyobb eltéréssel rendelkezik.

A Nap a Földről nézve egy év alatt tesz meg egy teljes kört az ekliptika mentén úgy, hogy közben elmozdulni látszik a háttércsillagokhoz képest. Ezek a csillagok alkotják a 12 állatövi csillagképet, amelyekben a Nap egy-egy hónapig "tartózkodik". Ugyanígy az egyes bolygók is más csillagképek irányában látszanak.

A Föld egyenlítője nem esik egybe az ekliptika síkjával, hanem 23,45°-os szöget zár be vele. Ez okozza az évszakok változását, mivel a Föld éves útja során eltérő mennyiségű napfény éri az egyes területeket.

Ascendens (Asc.): az ekliptikának az a foka, mely a születés pillanatában a keleti látóhatáron megjelenik (felkel), azaz az ekliptika és a keleti horizont metszéspontja.

Descendens (Desc.): az Ascendenssel átellenben (180°) lévő pont, mely a születés pillanatában a nyugati látóhatáron eltűnik (lenyugszik), azaz az ekliptika és nyugati horizont metszéspontja.

Medium Coeli (M.C. - Zenit): a születés meridiánja (délköre), amely merőleges a látóhatárra, és az ekliptikát két pontban metszi. A horizont feletti adja az "ég csúcsát", azaz az M.C.-t.

Imum Coeli (I.C. - Nadir): a születés horizontja alatti metszéspont az "ég mélypontja", ami a Medium Coeli-re átellenben (180°) helyezkedik el.

A "nyugati" néven elterjedt asztrológiában 12 állatövi jegy, 10 bolygó (eredetileg csak hét, melybe szimbolikusan a Nap és a Hold is beletartozott) és 12 úgynevezett horoszkópház van. A 12 állatövi jegy neve egyezik az állatöv 12 csillagképével. Helyzetük azonban eltolódott, mivel a csillagképek nagysága változó, a jegyek azonban egységesen 30° kiterjedésűek. Mozgásukat az őszpont és tavaszpont eltolódásának iránya határozza meg. A Kos csillagjegy, például nem a Kos csillagképben van, hanem a Vízöntőben. Az asztrológiai házakhoz külön házszámítási módszerek tartoznak (pl. Placidus, Regiomontanus, Campanus módszerei). Ezek a módszerek a házak, jegyek és bolygók helyzete, illetve egymással bezárt szögkapcsolata alapján végeznek számításokat. Együttes kölcsönhatásainak elemzésével lehet vizsgálni a szülött jellemét, illetve egyes életeseményeit, köznapi szóhasználattal: a "jövőjét".

Az asztrológia vizuális megjelenítési formája a horoszkóp (pontos jelentése: óra-kép), mely alatt a Nap, a Hold és a bolygók egy megadott időpontban a Föld egy megadott pontjáról látható – tehát látszólagos – elhelyezkedését értjük az állatövön. A vizsgált égitestek látszólagos égi pozíciójának pontos kiszámításához szükséges az alany születési éve, hónapja, napja, lehetőleg negyedórán belüli születési ideje és születési helye.

A horoszkóp az ekliptika "térképe" az égen elhelyezkedő planéták számára, amelyben az Asc., Desc., M.C., I.C. egyértelműen rögzíti az esemény időpillanatában fennálló "égi" helyzetét. A horoszkóp geocentrikus, tehát a horoszkópábra közepén képzeletben a Föld helyezkedik el, mivel az asztrológia a Kozmosznak a Földre és a személyre gyakorolt feltételezett hatásait vizsgálja. A horoszkóp tartalmazza a fontosabb állócsillagok helyzetét is.